 Istenfélő családban nőttem fel, ezért már korán,
kisgyermekként megismerkedhettem a Bibliával, a bibliai igazságokkal,
mi a bűn, mi a bűn következménye, mi a bűntől való szabadulás útja.
Ennek ellenére nem akartam hívő (keresztyén) lenni és hívő (keresztyén)
életet élni. Sorsom felöl saját magam akartam dönteni meggyőződésem
szerint. Döntő kérdésemmé vált, hogy mennyire hiteles a Biblia, rá
lehet-e építeni agy egész életet?
Ezekre a kérdésekre akkor adtam választ, amikor elhatároztam,
átadom Jézusnak az életemet. E döntésem megpecsételéseként
bemerítkeztem.
A kérdésem eldöntésében több tényező segített, ezek közül a legfontosabbak a következők:
► Egy gyermekkori élményem 7-8 éves koromban Balatonföldváron, ahol
szüleimmel a baptista üdülőben nyaraltunk. Egyik gyermek-áhítatot id.
Herjeczki bácsi tartotta, melyen szembesültem azzal az igazsággal, hogy
bűnös vagyok (akkoriban unokatestvéremmel sok csínyben voltunk benne),
gyermekszívvel őszintén megbántam, és elfogadtam Jézus bűnbocsánatát.
Nagy-nagy öröm töltött el, nem tudtam és nem akartam elhallgatni az
életemben történt változást. Az esti közös áhítaton a délután lelkesen
megtanult énekszöveget mondtam el megtérésem bizonyságául: „Nem láthat
bár e földi szem, Jézus tied vagyok..”
Szégyellem, de ez az öröm nem tartott sokáig. Hazautazva magamra maradtam, és az életemet úgy folytattam, ahogy azelőtt.
► Évek múltán egy súlyos betegségbe estem, melynek tünetei a
bizonytalanság és ideges kitörések voltak. Ekkor akaratom ellenére is
sok szomorúságot okoztam szüleimnek, testvéreimnek, barátaimnak,
környezetemnek, ami sokszor nyomasztott. 12-13 évesen az osztályunk
bálra készült. Az osztályban táncórákat vettünk, a szülők a
szendvicseket és süteményeket készítették, és a jó rendre ügyeltek. A
tánctanulásomról szüleim nem tudtak. A tánctudásom felbátorított, hogy
szakítsak az otthoni kersztyén szokásokkal, és elkezdjem élvezni az
életet. A bálon édesanyám is ott volt, amikor meglátott táncolni a
legcsinosabb osztálytársammal, magához hívott és azonnal hazamentünk.
Útközben azt kérdezte tőlem, tudom-e miért fejezték le Bemerítő Jánost?
Bár dühös voltam, hogy vége a jól indult szórakozásnak, meglepett és
elgondolkoztatott a kérdés. Rá kellett jönnöm, nagyon romlott élet felé
vettem az irányt, bűnös vagyok.
► Tudós, polihisztor nagybátyám nyaranként sokat beszélt a
teremtéstörténet igei és természettudományos állításainak
összhangjáról. Rájöttem, a Biblia nem mond ellen a
természettudománynak, legfeljebb még nem találtuk meg a megfelelő
törvényt.
► A nyolcadik osztály vége felé kezdtem egyre többet olvasni a
Bibliám. A bibliaolvasás békességet adott. A bibliaolvasást imádság is
követte. Kértem Istent, hogy segítsen ideges, akaratos természetemen
változtatni. Azt tapasztaltam, hogy a bibliából olvasottak segítségemre
vannak valamilyen módon abban, hogy nyugodtabb, békésebb,
engedelmesebb, szorgalmasabb legyek.
Megtapasztaltam, hogy az Ige nem csak igaz, de a gyakorlatban is alkalmazható, a jellemet alakító, formáló.
1968. augusztusában Budafokon egy törekvők óráján vettem részt,
melyen a bűntől való szabadulás lehetőségéről volt szó. Én is megbántam
bűnös életem, és kéretem Istent, bocsássa meg a Jézus áldozatára
tekintve. Imádságomból Kovács Géza bácsi lelkipásztor kiérezte, hogy
nem merem hittel el is fogadni a bűnbocsánatot, ezért kért, hogy Isten
bocsánatát hittel bátran fogadjam el. Megtettem, megköszöntem Istennek
a bűneim bocsánatát. Bár ezt nem követte semmi különös dolog, mégis
ekkor dőlt el, hogy ezután Jézus Krisztust fogom követni. Jézus
követése sok örömet, békességet, céltudatosságot, de harcot és
nehézséget is jelent a hétköznapjaimban.
Örömet azért, mert
► nem nyomasztanak a bűneim;
► biztos, kipróbált alapon tudhatom az életem;
► Isten vezetése bátorságot ad a hétköznapokban.
Nehézséget és harcot azért, mert
► saját akaratomat és elképzeléseimet Istennek alá kell rendelnem;
► meg kel küzdeni a kísértésekkel;
► meg kell ismerni az Isten akaratát.
Hálás vagyok, hogy a harcaimban Isten segítségét mindig
tapasztalhatom, és győzelmes, gyümölcsöző életem lehet. Ez örömmel tölt
el, boldoggá tesz.
Ezt bárki átélheti. Ön/Te, aki olvassa/olvasod ezt a
bizonyságtételt, részese lehet/lehetsz ennek az örömnek, boldogságnak
Isten közelében. |
|
|
|
